
Snitt
Ez itt a ház,
ez itt a csonka deszka kerti pad.
Félkész garázs,
a kert zugában sóder és salak.
A törmelékfehér füvön magában bíbelő gyerek.
Kotor, szemez,
szemenként töpreng, összemér,
papás szigorral válogat.
Ölében szikkadt buktavég,
már dobná,
fordul,
szembenéz,
a lencse lát,
nevetne,
nem nevet,
harap.
Hasán a szétkent lekvár mintha málna vér.
Elunja most, feláll,
éléből veszít a váll, ahogy szalad,
de itt a házi szcéna gyenge véget ér,
kaviccsal megrakott zsebek,
szalag sikít,
akárha még maradna,
húzza,
lepereg.
Hiába nő ma már, hiába csepered,
komisz reteszre jár,
örökre tárva már a nagykapu,
szélről robur jelez,
kivár,
intésre induló totál,
befordul,
közeleg.
Elérhetőség
Erdős Virág
erdosviragerdosvirag@gmail.com