Snitt

Ez itt a ház,

ez itt a csonka deszka kerti pad.

Félkész garázs,

a kert zugában sóder és salak.

A törmelékfehér füvön magában bíbelő gyerek.

Kotor, szemez,

szemenként töpreng, összemér,

papás szigorral válogat.

Ölében szikkadt buktavég,

már dobná,

fordul,

szembenéz,

a lencse lát,

nevetne,

nem nevet, 

harap.

Hasán a szétkent lekvár mintha málna vér.

Elunja most, feláll,

éléből veszít a váll, ahogy szalad,

de itt a házi szcéna gyenge véget ér,

kaviccsal megrakott zsebek,

szalag sikít,

akárha még maradna,

húzza,

lepereg.

Hiába nő ma már, hiába csepered,

komisz reteszre jár,

örökre tárva már a nagykapu,

szélről robur jelez,

kivár,

intésre induló totál,

befordul,

közeleg.