„Ezt is elviszem magammal”

 

 

viszem a régen

    kihízott nacim

viszem a kelet-német

    származású macim

ezernyi véglet

    közül a köztest

viszem a Csokonai

    Vitéz Mihály Összest

ott lesz az ágyam

    ahova fekszem

elviszem alvókának

    egy-két régi exem

viszem a barnát

    viszem a szőkét

viszem a felhalmozott

    kapcsolati tőkét

 

viszem a tutit

    viszem a gagyit

viszem az otthonkában

    utcára tett nagyit

megannyi némán

    átbliccelt évet

elviszem magammal a

    szentendrei HÉV-et

viszem a Marcsit

    viszem a Karcsit

elviszem Kenesétől

    Keszthelyig a Balcsit

kicsit a nyarat

    kicsit a telet

viszem a mindörökké

    Moszkva-Moszkva teret

 

apuka titkát

    anyuka aranyát

elviszem magammal a

    Bácskát meg a Baranyát

viszem a bölcsit

    viszem a temetőt

viszem a túlságosan

    barna bőrű szeretőm

viszek egy búval

    bevetett földet

viszem a pirosat a

    fehéret a zöldet

elviszem ezt is

    elviszem azt is

viszem a jófiút de

    elviszem a faszt is

 

viszem a bankot

    viszem a pálmát

elviszem minden igaz

    magyar ember álmát

viszek egy csontig

    lelakott testet

viszont az nem kérdés hogy

    Buda helyett: Pestet

viszek egy szívet

    viszek egy májat

viszek egy kívül-belül

    lakhatatlan tájat

naná hogy úgy van

    ahogy azt sejted:

viszek egy lassú burján-

    zásnak indul sejtet

 

viszek egy csúnyán

    beszopott mesét

viszem a legesleges-

    legutolsó esélyt

ki tudja lesz-e

    búcsúzni időm

viszem a Duna-parton

    levetetett cipőm

mit bánom úgyis

    elviszem lazán

elviszem gond nélkül a

    hátamon a hazám

aki ma büntet

    az holnap lövet

viszek egy mindig vissza-

    visszahulló

    követ

 

in: Hátrahagyott versek (Magvető, 2017)

Elérhetőség

Erdős Virág www.facebook.com/virag.erdos1 erdosviragerdosvirag@gmail.com