hulladékkezelés

énbódvalenkém

 

 

a ház mögötti lomhalom a

betemetett derítő a

kerítésre teregetett

szarrá mosott terítő a

harci kutya kölyök aki

feladta a harcot a

házszám amit valaki a

vakolatba karcolt a

küszöbön egy kicsi darab

égett szélű vakaró a

budi meg a budi elé

kilógatott takaró a

nap ami a túlon túl is

felkel minden nap

a mosogatótálca ami

fölött nincsen csap

egy egzotikus fehér folt egy

csempesor és ennyi egy

arc amin a száj fölött az

orr helyén nincs semmi egy

bontott tégla pont a csonka

kályhaláb alá való a

nagyságoséktól lepasszolt

rommá használt tálaló a

gipszangyal a vattanyúl egy

régi furcsa páros a

vitrinben egy nagyon nagyon

öreg piros lábos a

lehetne a

nem-lehet a

lehetne-de-nem-szabad a

mennyezetről belógatott

bioszolár led-szalag egy

talpalatnyi pévécé hogy

felfogja a koszt

egy más világból átcsilingelő

family frost egy

ötlet ami jónak tűnt de

rögtön semmivé lett egy

elsötétült képernyő az

esti Édes Élet a

család ahogy áll a szatyor

adomány körül

varjú károg baba sír az

emberszív örül

vagy

vedd a végső depriváltság

nulladik fokát

a fürdőkádként funkcionáló

szelektív kukát

a monogramos zsenília

kilépő helyett

az oldalán a műanyagba

gravírozott jelet

a jelet ami praktikusan

arra hivatott

hogy szisztematizáljon minden

fontos adatot

s némiképpen árnyalva a

procedúra fényét

jelezze a központnak az

ürítés tényét

 

 

in: Hátrahagyott versek (Magvető, 2017)