
hulladékkezelés
énbódvalenkém
a ház mögötti lomhalom a
betemetett derítő a
kerítésre teregetett
szarrá mosott terítő a
harci kutya kölyök aki
feladta a harcot a
házszám amit valaki a
vakolatba karcolt a
küszöbön egy kicsi darab
égett szélű vakaró a
budi meg a budi elé
kilógatott takaró a
nap ami a túlon túl is
felkel minden nap
a mosogatótálca ami
fölött nincsen csap
egy egzotikus fehér folt egy
csempesor és ennyi egy
arc amin a száj fölött az
orr helyén nincs semmi egy
bontott tégla pont a csonka
kályhaláb alá való a
nagyságoséktól lepasszolt
rommá használt tálaló a
gipszangyal a vattanyúl egy
régi furcsa páros a
vitrinben egy nagyon nagyon
öreg piros lábos a
lehetne a
nem-lehet a
lehetne-de-nem-szabad a
mennyezetről belógatott
bioszolár led-szalag egy
talpalatnyi pévécé hogy
felfogja a koszt
egy más világból átcsilingelő
family frost egy
ötlet ami jónak tűnt de
rögtön semmivé lett egy
elsötétült képernyő az
esti Édes Élet a
család ahogy áll a szatyor
adomány körül
varjú károg baba sír az
emberszív örül
vagy
vedd a végső depriváltság
nulladik fokát
a fürdőkádként funkcionáló
szelektív kukát
a monogramos zsenília
kilépő helyett
az oldalán a műanyagba
gravírozott jelet
a jelet ami praktikusan
arra hivatott
hogy szisztematizáljon minden
fontos adatot
s némiképpen árnyalva a
procedúra fényét
jelezze a központnak az
ürítés tényét
in: Hátrahagyott versek (Magvető, 2017)