nézzétek

 

ha bírjátok én nem erőltetem

        előttünk egy középkorú

        jóltáplált tetem

 

körülötte csend amerre

ment alatta térkő

        bőre itt-ott szederjes a

        nyálkahártya vérbő

 

termeiben sok a vendég

öltönyök és frakkok

        belfelszínén szürkésfehér

        meszesedő plakkok

 

vérfanokból élő pajzs a

pulpitus körül

        a metszéslapról bőséges de

        híg savó ürül

 

kint a turbó transporterrel

száguldó idő

        bent a puha pihepárna

        tapintatú tüdő

 

elméjében már leszállt és

kiépült a menny

        érintésre megremeg és

        felfakad a genny

 

az arányszámok biztatók a

kilátások szépek

        a kamra kissé tág a pitvar

        üregei épek

 

az államháztartás is pompás

magántakarék

        szikével még nyerhető egy

        kevés kaparék

 

s míg a zsír az állományban

felszaporodik

        a klinikáktól egészen a

        stadionokig

 

s környezetét beszűri az idegen

szövet még

eldöntheti helyes-e ha közéjük

lövet

 

de

bármilyen nagy dolog is a

munka amit végzett

a korpuszán már tíz körömmel

írva van a végzet

 

szegényembert vacsorázott

kenyérrel de most

ráfázott és véres torkán

fennakadt a rost

 

lesújtott a törvény amit

magának kreált

a rigor mortis láthatólag

testszerte beállt

 

kezéhez még sűrű

sötét alvadék tapad

de a nyelvgyök:

szabad

 

 

in: Hátrahagyott versek (Magvető, 2017) 

Elérhetőség

Erdős Virág www.facebook.com/virag.erdos1 erdosviragerdosvirag@gmail.com